Almárium – Mesebeli csokoládé házikó
2013 december 22. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Ez egy rendkívül mutatós, mesebeli édesség!!! Imádni fogod te is és gyermeked is!
Hozzávalók:
- Jancsi és Juliska c. meséből házikó csokoládé készítő forma
- Tejcsokoládé (kb 1 kg csokoládé)
- Fehér csokoládé (tovább…)
Bea B-Irodalma – MIKULÁSRA VÁRVA :)
2013 december 5. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Mint a kisgyerek Karácsony előestéjén, amikor az izgalomtól áthatva kis kezét tördelve várakozik egy külön szobában arra a bizonyos csillagporos szent estére, várva, hogy megcsendüljön a varázslatos kis harang csengettyűje, ami jelzést ad arra, hogy szabad az út az oly régóta áhított ajándéka felé, amelyre oly hosszú ideje vágyott már, és amelyet nemsokára kis kezeiben érezhet, simogathat, az övének tudhat! Így vártam a találkozást vele, tele vágyakozással és várakozással a szívemben…
Részlet DOLCE – A megbocsátás ára című könyvemből
Napi szépség – Porcelán babák világa
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Mint a japán kultúra legtöbb eleme, a kurtizánok világa is meglehetősen bonyolult volt. Minden férfinak, aki együtt kívánt lenni egy oirannal, nehéz rituálékat, szokásokat kellett betartania, és csak a nagyon gazdag és nemes férfiak tehették ezt meg. Emiatt több teaház (ocsaja) jött létre Simabarán kívül is, néhányukban olcsóbb prostitúciót kínáltak. Azonban néhány nő a táncot és a zenét tökélyre fejlesztette, ők lettek az odorikók („táncoló lányok”). Hamar nagy népszerűségre tettek szert, majd felvették a gésa elnevezést.
(Forrás:Wikipédia – Gésa)
Bemutatom regényeimet: Ismerd meg a HEGEDŰSZONÁTÁT! :) Valentin napra kitűnő ajándék kedvesednek!
2017 február 3. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Sziasztok! Úgy gondolom, itt az ideje, hogy megismertesselek Benneteket regényeimmel, azok főhőseivel, a regény elkészültének körülményeivel. 🙂 Az első választásom a HEGEDŰSZONÁTA című könyvemre esett,és nem csak azért, mert közeledik a Valentin nap, hanem mert saját nagy kedvencem is! Ti gondolkodtatok már olyanon, hogy ha pl. az utcán láttatok egy hajléktalan férfit, aki nem is volt idős, és nem is volt csúnya…csak éppen a körülmények meggyötörték az arcát, testét, lelkét… – hogy jó lenne őt hazavinni, megfüröszteni, előcsalogatni belőle az értéket, meglátni benne a férfit, megismerni az embert? Nos, én igen! Vagyis könyvem főhősnője, Annabell igen!! Míg írtam a könyvet, eljátszadoztam a gondolattal, és egy nagyon szép történet kerekedett ki belőle! 🙂
Igen, ez a sztori, garantálom, hogy könnyeket csal majd a szemedbe! Kedves kis történet, amelyben a véletleneknek is óriási szerepük van. A kérdés csak az, hogy vannak-e véletlenek? A könyv elolvasása után ez is kiderül. 🙂
Előszó
Nem is olyan rég céltalanul sétálgattam a belváros utcáin, és akarva akaratlanul megfigyeltem a szembejövő emberek arcát és viselkedését. Ugyanígy tettem a villamoson, a buszon, és a metrón is. Ez egy roppant jó szórakozás, épp csak annyi kell hozzá, hogy kellően pihent legyen az elménk, és kívül tudjunk kerülni a saját énünkön. Ekkor sikerülhet az, hogy felülről nézzük az egész Isten által megalkotott világot. Nem is nehéz dolog képzeletben a város fölé szállni, és akár csak az angyalok, felülről fürkészni és megfigyelni az apró részleteket is. Talán pillanatokra még el is feledkezünk arról a fontos tényről, hogy azért mi mégis csak egyszerű emberek vagyunk isten nagy birodalmában, és el kell, hogy fogadjuk, hogy sajnos nem vagyunk képesek csodákat tenni sem embertársainkkal, sem saját magunkkal. Csodatevésre tehát nem, de valami csodálatos megtételére azért mi, emberek is képesek vagyunk. Az utcát járva olyan életképekkel, élethelyzetekkel kerülünk szembe nap, mint nap, amelyek vagy megdöbbenést, vagy sajnálkozást, vagy csodálatot, vagy elérzékenyülést, de akár dühöt, agressziót is kiválthatnak belőlünk. Hány féle emberi sors bújik meg a szimpla utcai álarcok mögött? Ez érdekes kérdés, és bevallom, nagyon foglalkoztat már egy ideje. Nem is gondolnánk, kinek mit rejt szürke hétköznapi „kosztümje”. Bizonyára egyetértünk abban, hogy nem könnyű ebben a társadalomban élni, amelyet hasonlíthatnék akár egy finom süteményhez, mondjuk egy réteshez is. Talán furcsa a hasonlat, de mégis van valami közös a többrétegű tészta és társadalmunk között: Tudjuk mindannyian, a rétes külső rétege a legsérülékenyebb. Ez a réteg ég meg leghamarabb, ha tovább marad bent a sütőben. Az alatta lévő réteg már kevésbé sérülékeny, nem beszélve az azt követő rétegekről, és így tovább, ahogy haladunk a belseje felé. A töltelék, vagyis a geil massza található legbelül. Az az, ami nem sérül meg, mert védve van a többi réteg által, ezért minden jóból neki jut ki leginkább. A krém, – ahogy manapság is hívjuk pejoratív értelemben a felső tízezret – nem más, mint süteményünk édes tölteléke! Hát igen! Megállapíthatjuk, hogy a rétes törékeny papírvékonyságú külső tésztája és a krém, antagonisztikus ellentétben állnak egymással. Na, erre nem akkor jöttem rá, amikor befalatoztam kedvenc túrós rétesemet, és analizáltam a rétegek közti különbségeket, hanem akkor, amikor úton-útfélen szembe találtam magam a szegénység pokolba taszító mélységeivel és gazdagság egekbe emelő magasságaival. E végletek leplezetlenül is ott élnek közöttünk, és messziről ordít róluk, hogy a krém és a tészta között a távolság csillagközi méretű. A gazdagok gőgösek, a szegények szerények. Nem beszélve az önértékelési problémáikról, amelyeket pontosan társadalmi hovatartozásuk határoz meg. Nem ilyen egyszerű azonban megítélésük a világban, és nem is bocsátkoznék szociológiai eszmefuttatásba sem, hiszen mégis csak egy érzelmes, romantikus szerelmi történetről szól a könyv. Azt azért valljuk be, kevesen gondolunk bele, hogy az a sarkon ücsörgő, szerencsétlen flótás vajon hogyan élhetett korábban, mi a végzettsége, hogy tanult ember-e? Talán ő is a krémhez tartozott azelőtt? Meglehet… Csak találgatunk, és talán nem is akarunk igazán belegondolni, mert még a körülöttük keringő gondolatokat is piszkosnak, mocskosnak, megvetendőnek, kerülendőnek tartjuk. Pont olyannak, mint amilyenek azok a sajnálni való emberi roncsok, akik az utcán kénytelenek tengetni életüket. Hogyan és milyen utat kellett megtenniük, míg idáig jutottak? – tesszük fel a kérdést magunknak. Azt azonban egy percig se feledjük el, hogy az élet furcsa fordulatokat produkálhat. – Egyszer fent, egyszer lent – tartja a közhelyes szólás, vagyis, bár fényévnyi a távolság a két élethelyzet között, a helycsere sosem zárható ki. Egyik pillanatról a másikra, egy jómódban élő embert is lehúzhat a sorsa a bűzös-gázos mocsárba, és ugyanígy fordulhat szerencsésre az élete egy koszos hajléktalannak is – akár isteni gondviselésről legyen szó, akár nem. Ezt döntse el ki-ki saját maga. Nem tudhatjuk előre, hogy mit hoz a sorsunk.Ha sikerült kedvet csinálnom a könyvhöz, az alábbi linkre kattintva meg is vásárolhatod! De a jó hír az, hogy a Líra és a Libri könyvesbolthálózatában is kapható, valamint a Bookline internetes könyváruházban is megrendelhető! 🙂 Lepd meg magadat, vagy kedvesedet Valentin napra egy igazán kedves szerelmi történettel!
Oldal ajánlása emailben
X