A BARISTA

2018 november 4. | Szerző: Fülöp Beáta Privát

Egy hazugság, ami megváltoztatja az életed…

     Egy íz, egy aroma, egy illat, ami felkorbácsolja az érzékeidet…

 

Vincent, a fiatal portrérajzoló, egy prágai kávézóban véletlenül belebotlik egy lányba, akibe azonnal szerelmes lesz. Elindul közöttük egy beszélgetés, és kiderül, hogy a lány a kávézási szokásokról írja a szakdolgozatát. Vincent egy hirtelen ötlettől vezérelve azt hazudja, hogy az övé a kávéház…

     A Karácsony előtti meghitt készülődés, a szerelemmel átitatott prágai utcák és a kávé imádata garantáltan összehozza az Olvasót és a történet szereplőit ebben a könyvben egy csésze finom kávéra!

Szeretek veled kávézni! És nem feltétlen magáért a kávé ízéért – igaz, az sem mellékes –, hanem azért a hangulatért, amit a veled való kávézás teremt meg. N. Fülöp Beáta

     Kávékülönlegességek és különleges kávés édességek receptjeivel, nem csak a kávé szerelmeseinek!

Megrendelhető:

https://webshop.gyemantfelho.hu/termek/barista/

Marilia Florentinje

2017 február 1. | Szerző: Fülöp Beáta Privát

---

Most egy isteni édes-mézes finomság receptjét osztom meg Veletek, ami szintén megtalálható legújabb regényem, a Marilia bonbonjai című könyvem édesség-mellékletében. Ez annyira finom volt, hogy a család pillanatok alatt eltüntette volna, ha nem zártam volna el előlük, mivel Karácsonyra készítettem… 🙂 De lássuk csak, mik kellenek hozzá:

---

Hozzávalók kb 40 darabhoz:

• 50 ml tejszín
• 100 g kristálycukor
• 80 g méz
• 50 g vaj
• 20 ml glükóz szirup (patikában beszerezhető)
• 30 g kandírozott koktélcseresznye
• 25 g kandírozott narancs
• 25 g kandírozott citrom
• 250 g szeletelt mandula
• 200 g darált mandula
• sütőpapír, ecset
• 100 g fehér csokoládé
• 100 g tejcsokoládé

  ---

  …és íme a könyvecske, amelyben ezt a receptet is megtalálod még sok-sok kipróbált finom édesség recept mellett! (és hadd mondjam el, hogy ez a könyv, egy valódi 4:1-ben instant könyv, mégpedig azért, mert a receptek mellett megtalálod benne a szerelmet, a csodálatos útleírást és egy komplett motivációs tréninget is. Hát kell ennél több? 🙂 ) 

  ---

  Nézzük csak, hogyan kell ezt az isteni finomságot elkészíteni: A tejszínt, a mézet, a cukrot, a vajat és a glükózszirupot egy lábasban forrald fel, ezt követően kb. 2 percig főzd lassú tűzön úgy, hogy közben folyamatosan kevergeted. Vágd össze a koktélcseresznyéket, és a kandírozott citrommal, naranccsal és mandula forgáccsal, valamint 4-5 evőkanál darált mandulával együtt keverd a tejszínes-cukros keverékhez. Ezek után vedd le a tűzről, és hagyd lehűlni. A sütőt melegítsd elő 180 °C-ra. Tégy sütőpapírt a tepsibe, és a kissé meleg masszából kanalazz rá kisebb halmokat, egymástól kellő távolságra. Egy kicsit lapítsd ki őket nedves kanállal, és a szélüket is formáld egyenletesre, hogy szép tallérformájuk legyen. Tedd a sütő középső rácsára, és süsd kb. 5 percig. Egy kicsit megnőnek, kilapulnak. Vedd ki a sütőből, és várd meg, hogy kihűljenek a tallérok. Csak akkor tudod felvenni a sütőpapírról őket, ha teljesen kihűltek. A kétféle csokoládét (fehér és tej) olvaszd fel gőz fölött külön-külön. A kihűlt Florentinek alját az egyik felén kend be fehér csokoládéval, a másik felét tejcsokoládéval. Használj egy egyszerű ecsetet. Díszítsd úgy, hogy egy villával hullámmintát rajzolsz a még meleg fehér csokis térfélből a tejcsokis felébe. Hagyd, hogy megdermedjen szépen a csokoládé az aljukon, aztán zárd őket légmentesen egy díszdobozba. Mennyei csemege!

  ---

  

  ---

  Valahogy így fest, ha kész! 🙂 Ugye milyen ínycsiklandozó? Ha sikerült felkeltenem érdeklődésedet regényem, és a finom desszert-bonbon-édesség receptek iránt, annak nagyon örülök! A MARILIA BONBONJAI azért is egy különleges könyv, mert amellett, hogy egy csodás kis történet szerelemmel megspékelve, még tartalmazza a Marilia bonbonjai és kávézója – specialitásait is! Rendeld meg a könyvet, és egy különleges édességek receptgyűjteménnyel is gazdagodhatsz! 🙂

N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai

Bemutatom Nektek új regényemet, melynek címe: MARILIA BONBONJAI

2017 január 28. | Szerző: Fülöp Beáta Privát

---

VAN EGY SZUPER JÓ HÍREM! Márciusban megjelenik 6. regényem! A Marilia bonbonjai – egy fantasztikus történet egy nem mindennapi lányról, aki az őt ért sok kudarc ellenére is bátran kitart az álmai mellett. Mindeközben a gyönyörű toszkán táj és Firenze szépségei, a helyi ízek ínycsiklandó kavalkádja, és a tőlem már elválaszthatatlan szerelmi szál teszi lebilincselővé a történetet. Egy igazi 4:1-ben instant könyvet tarthatsz majd a kezedben Kedves Olvasó! Egy könyvben megtalálod a szerelmet, sok-sok édes bonbonreceptet, csodálatos útleírást és egy komplett motivációs tréninget is. Hát kell ennél több? 🙂 Nem csak az álmaikért harcba szálló igazság harcosai számára nélkülözhetetlen ez a regény, hanem a gourmet-k, az utazni szeretők és a mély érzelmeket megélni vágyók könyvtáraiból sem hiányozhat a Marilia bonbonjai. A könyv most 20%-kal olcsóbban előrendelhető a kiadóm webshopjában:

N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai

A márciusi megjelenést követően azonban elérhető lesz a Líra és a Libri könyvhálózat könyvesboltjaiban, valamint a Bookline internetes könyváruház honlapján. Illetve a többi könyvemmel együtt a www.webshop.gyemantfelho.hu oldalon. Akik most leadják előrendeléseiket, lehetőségük lesz személyesen is átvenni tőlem egy könyvbemutató keretei között a dedikált példányokat. Találkozunk? 🙂 A MARILIA BONBONJAI azért egy különleges könyv, mert amellett, hogy egy csodás kis történet szerelemmel megspékelve, még tartalmazza a Marilia bonbonjai és kávézója – specialitásait is! Rendeld meg a könyvet, és egy különleges édességek receptgyűjteménnyel is gazdagodhatsz!

---

Itt az Almáriumomban találkozhattok majd ezekkel a csodás édességekkel, bonbonokkal is! Mind-mind kipróbált recept, ezért is tettem bele őket legújabb könyvembe! Így egy kicsit olyan, mintha sütis könyv is lenne! 🙂

---

Kövesd az Almáriumot, és készítsd el Te is a csodás olasz édességeket, kekszeket, desszerteket, bonbonokat! Kísérd el Mariliát Firenzébe, igyál vele egy toszkán habos kávét, kalandozz vele a napsütötte tájakon, ess szerelembe, egyél, igyál, élvezd az ízeket, éld át a csodát, valósítsd meg álmaidat! Ez az életérzés nem fog csalódást okozni, garantálom! 😉

---

---

És ne feledd… „Az élet olyan, mint egy doboz bonbon: az ember nem tudhatja, hogy mit vesz ki belőle.” /az idézet a Forrest Gump című filmből származik/ Ha Te is így gondolod és kíváncsi vagy Marilia történetére, ami akár lehetne a Te történeted is, akkor olvasd el a könyvet! Ha úgy érzed, hogy Neked semmi sem sikerül az életben, vagy bátorításra van szükséged, mert elakadtál, vagy mert nem mersz lépni, akkor ez a könyv igazán Neked való! Ha imádod a toszkán tájat, rabul ejt a mediterrán életérzés, ha szeretsz utazni, akkor is azt javaslom, hogy olvasd el ezt a könyvet! Ha élsz-halsz a különleges édességekért, sütikért, bonbonokért, akkor se hagyd ki ezt a könyvet! És persze, ha hiszel a reménytelennek tűnő szerelemben, és őrült romantikára vágysz, no meg a kalandot sem veted meg, hát, akkor is csak ajánlani tudom Neked ezt a könyvet! J A regény várható megjelenése 2017.március. Akik most leadják előrendeléseiket, lehetőségük lesz a könyvbemutatón átvenni tőlem személyesen a dedikált példányokat. A könyvbemutató pontos időpontjáról később tájékoztatlak! Rendelésedet itt adhatod le:

N. Fülöp Beáta: Marilia bonbonjai

---

Bea B-Irodalma – Külvárosi keringő

2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát

Külvárosi keringő

Történetem a város peremén játszódik. Egészen a külső szélen, amely már mentes minden olyan dologtól, amelyre azt mondhatnád, hogy olyan belvárosias. Tudod, ott az a végeláthatatlan és az örök messzeségbe szökő Üllői út, amely mint sok kocsis lomha vonat siklik végig a város fáradt és elhagyatott szívén. Olyan száraz és szikkadt nyugalommal halad, akár egy bottal járó öregember, ki évszázados bölcsességét vonszolja magával a hosszú és kimerítő úton. Oly sok mindent látott már ez a nyíl egyenes út, s még mindig töretlenül, büszkén szeli ketté a szürke, homályos külvárost.

Mint egy folyó, a mi nagy folyónk, mi erdőből ered, s bebarangol több országot, végül a nagy tengerben leheli ki fáradt lelkét, a jó öreg Üllői utunk is úgy sarjad a belváros fergeteges kavalkádjából, s úgy vonul büszkén a nihil felé, ahol a csönd, igazi csönd, ahol a hideg, igazi hideg. Mert nincs még egy ilyen hely Pesten, ahol a lehelet téli hajnalon megfagy ajkadat elhagyva, és millió cserépdarabra törve hullik szét lábad elé.

E lomha út, még magában nem pusztán külvárosi. De a távolból messziről felsejlik már az öreg ötvenes, a sárga csoda, ami ha nem lenne, tán örökre a külvárosban rekednénk, így hála neki, világot láthat az istenadta külvárosi ember is. Áramszedőit nyögve feltornázza, felgyúlnak pompás lámpái, berregő hangja felébreszt a hűvös éjszakából, és a váltók sikítva próbálnak ellenállni a hatalmas mostrumnak, ahogy a síneken lassan megindulnak rozsdás kerekei.

Ahogy a nap telik, szinte nem változik semmi. Ugyanúgy fázik a csönd, mint hajnalban, vele reszket a félhomály is. Ez egy hideg, nyirkos novemberi délután. A nyikorgó villamos sikolya hasítja ketté a ködöt a jeges váltók fölött, és érzem, hogy csizmám talpa is odafagy. Még reszket az aszfalt is a lábnyomom alatt. Míg gyalogolok a szürkület sűrű csöndjében, a percek óráknak tűnnek. De addig is, képzeletem melegedni hív, s a kandallód tüzénél képzelem magunkat. Érzem simogató érintésed, lüktető szívverésed, mely nemsokára együtt dobban az enyémmel. Lassan ballagok. Keresztül ezen a zord vidéken, hol a kirakatokból is csak fáradt fény pislog álmosan, olyan, mintha ásításra nyúlna szája az unalomtól. Az öltönyök glédában sorakoznak a piszkos üvegfal mögött, tán ők is a megváltást várják. Ujjaik összeérnek, így melegítik egymást, és bíztatják szebb időkre… Mert ez a pár poros zakó itt vevőt nem sokat lát, inkább csak megszokásból lógnak együtt, hisz nélkülük még ennyire sem lenne színe e színtelen külvárosnak.

Megérkeztem. Itt állok a Béke terén, ahol a villamosok fegyelmezett rendezettségben sorakoznak egymás mellett. A szigorú kocsik ridegen, csukott ajtókkal várják az indulás vezényszavát. Akár a szamarak a hegyre felfelé menet, ők is pontosan tudják már vakon az útjukat. Nem nehéz, mert az ötvenes útja kiszámítható. Egyik végpontjából a másikba alig egy óra alatt odaér, és útjáról sem térítheti el senki, mert vonala épp oly egyenes, akár egy sétabot.

Megállok, hogy kiderítsem melyik is indul hamarább. A beszkártból penetráns bűz terjeng, ami megcsapja orromat. Mintha az nem lenne elég, hogy a hidegtől összefagytak orrcimpáim, és a jeges szél könnyeket csalt ki szememből, amelyek aztán páncélként dermedtek arcomra, most még ráadásként megkínoz e bűz is. A szag, ami rémisztő, fojtó és eltorzítja a járókelők arcát. Csak találgatni lehet az orrfacsaró bűz-gáz okát, és az emberek tudomást sem véve az igazi okról a villamos belsejébe menekülnek. Patkány, egér, vagy rothadó dög? Netán idejét múlt húscafat, melyet az enyészet rágott hullára, és netán most leheli ki lelkét olyan formán, hogy lelke bűzösen távozik? A helyszínről inkább mindenki csendesen igyekszik orra és szája elé tartva meleg sálját. Eldönteni képtelenség annak okát; hogy vajon a nagy hideg miatt tesznek-e így, vagy csak hányingerükkel küszködnek az emberek…

A beszkárt melletti váró egy nyitott hodály. Nem túl nagy, van, kinek lakása ekkora. Nincs ezen se ajtó, se ablak. Mégse néz oda be senki. Nem mernek, vagy nem akarnak, pedig a probléma ott van az orruk előtt. Mintha egy karantén lenne, ahol a fertőző betegeket tartják. Egy fertő, amit tanácsos elkerülni. A hideg szél egyszer csak megfordul, és egyre erősödik az elviselhetetlen odor. Az emberi vizelet ammóniagőze csap ki a helyiségből. Mielőtt felszállnék a villamosra, óvatosan odafordítom a fejem. Fáradt, csillogó szempár villan rám a homogén szürkeségből, mint reménytelen sötét alagútból felvillanó mozdony lámpája. A vizes betonon, papundeklin ücsörgő emberalak, tekintete segítségért kiált de mégis lemondó. Vegyes érzésekkel szállok fel és ülök le az ablak mellé. Várom az indulást. Azt kívánom, bárcsak veled lennék már, hogy megszűnjenek ezek a rémisztő képek! Én is csak ugyanazt teszem, mint itt bárki más… Menekülök. Nyugtatom magam, hogy mennem kell, mert nem érek oda, s mert várnak rám. Pedig igazából nyomaszt az egész külváros színe, szaga és formája. Úgy borítja rám sötét leplét, mint egy hatalmas borulás az égszakadás előtt. Fekete, nehéz fellegek nehezednek a lelkemre.

Erőteljes berregés ráz fel a csendből és még jobban ráébreszt a valóság igazi ízére. Villamosom elindul, és egyre közelebb érzem a találkozást veled. Ez visszazökkent nyugodt énembe. Ahogy utazom a város szíve felé, úgy tisztulnak a sötét fellegek is felettem. A külváros még mindig külváros ugyan, de a peremén belül, már szebb a kép. Egy hatalmas kávézó narancs fényt áraszt magából. Kellemes melegség fut végig rajtam. Oda igyekszem. Az utcák élettel teltek. A hideg ellenére is, jobb időt érzek. A kávézó látványa megnyugtat, és egészen felperzsel.

A villamosról leszállva lépteim szaporábbak. Ez már itt az élet! Itt már van, ki vár! Ez a hely már nem az előző lidérces álom része, ez már egy másik állomás. A kávéház előtt arisztokratikus arcélű komoly férfi fogad, és mosolyt erőltetve arcára tárja ki előttem az ajtót, majd hellyel kínál, és készségesen elém tolja az itallapot. Most úgy érzem, megbecsülnek, figyelnek rám. Elgondolkodom, míg várlak… Hiszen ez a hely is a külváros égető porából nőtte ki magát, s méltán állná meg helyét a belváros szép szívében is. Mégis itt áll. Itt, nekünk, külvárosi embereknek… Boldognak kéne lennünk emberek!

Nézem az arcokat, s úgy tűnik, itt velem együtt mindenki el akarja magával hitetni, hogy ez itt egy színpompás hely, és maga a város is az, csak most éppen olyan hideg van, azért olyan zord minden. Csak mert most olyan az évszak, majd nyáron más lesz! Ámítjuk magunkat. De ez a mi külvárosunk, bárhogyan is vélekedünk róla… Igen…

Nem olyan rossz ez… Lehetne rosszabb is…

Kávét rendelek tejhabbal…

F.B.