Bea B-Irodalma – A vonat és a (vég)állomás
2013 december 20. | Szerző: Fülöp Beáta Privát |
A vonat és a (vég)állomás
Ziláltan, fékevesztetten érkezett, mégis úgy, mint aki tudja, végső állomása én vagyok! De az állomáson még sem tudott megállni… Talán túl nagy volt a lendület. Talán megijedt… Épp hogy csak lassított, aztán továbbrobogott…
Hát nem látott, nem vett észre engem, hogy ott állok, hogy rá várok?! Talán meg sem akart állni igazán… Talán. Elsüvített egy érzelem vonat mellettem… Magával ragadott, elsodort a szele, beleszédültem. Őrült táncot járt a szenvedély, míg közeledett felém, s mikor ideért, hirtelen átölelt, magához húzott, felkapott, megpörgetett és mire feleszméltem, s elhittem, hogy valóban megérintett, hogy valóban engem akar, már tovább is sietett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: