{"version":"1.0","provider_name":"Alm\u00e1riumBlog - Bea Birodalma","provider_url":"https:\/\/almarium.cafeblog.hu","author_name":"F\u00fcl\u00f6p Be\u00e1ta Priv\u00e1t","author_url":"https:\/\/almarium.cafeblog.hu\/author\/dolcespiritosofacebook-com\/","title":"Bea B-Irodalma - A boldogs\u00e1g nyom\u00e1ban","html":"Egy napon elhat\u00e1roztam, hogy az elveszett boldogs\u00e1g nyom\u00e1ba eredek \u00e9s megpr\u00f3b\u00e1lom visszaszerezni. M\u00e9g miel\u0151tt azonban tov\u00e1bbmenn\u00e9k, r\u00f6gt\u00f6n vissza kell kanyarodnom mag\u00e1hoz a boldogs\u00e1g fogalm\u00e1hoz, annak term\u00e9szet\u00e9hez. Sz\u00e1momra a boldogs\u00e1g olyan, mint egy hatalmas g\u00e1zzal t\u00f6lt\u00f6tt sz\u00ednes luftballon, amely telis tele van apr\u00f3, konfettiszer\u0171 sz\u00ednes, f\u00e9nyl\u0151 pap\u00edr fecnikkel, amelyek vibr\u00e1lva keringenek a hatalmas luftballon belsej\u00e9ben, \u00e9s minden egyes pap\u00edr fecnin m\u00e1s-m\u00e1s term\u00e9szet\u0171 boldogs\u00e1g c\u00edmszava szerepel. A lufi, amit elk\u00e9pzeltem, pont olyan, mint amilyeneket a b\u00facs\u00fa forgatag\u00e1ban v\u00e1s\u00e1rolunk gyermekeinknek, s l\u00e1tva arcukon az \u00f6r\u00f6m\u00f6t, amit pontosan az eml\u00edtett sz\u00ednes micsoda v\u00e1lt ki, m\u00e1ris boldogok lesz\u00fcnk. Term\u00e9szetesen ez a boldogs\u00e1g is boldogs\u00e1g, hiszen a lufi belsej\u00e9ben az egyik cetlin pont ez a felirat szerepel: \u201egyermekeink \u00f6r\u00f6me\u201d. Most m\u00e9gis ink\u00e1bb egy m\u00e1s term\u00e9szet\u0171 boldogs\u00e1gr\u00f3l mes\u00e9ln\u00e9k. Ennek a hatalmas l\u00e9gies bubor\u00e9knak a belsej\u00e9ben cik\u00e1z\u00f3 megannyi szikr\u00e1z\u00f3 pap\u00edrlapocska k\u00f6z\u00fcl csak egyetlen egyr\u0151l, m\u00e9gpedig a szerelemhez f\u0171z\u0151d\u0151 boldogs\u00e1gr\u00f3l \u00e9s annak keres\u00e9s\u00e9r\u0151l, hajszol\u00e1s\u00e1r\u00f3l.\u00a0 Sokan tal\u00e1n azt vallj\u00e1k, a boldogs\u00e1g egy komplex \u00e9rz\u00e9s, \u00e9s glob\u00e1lisan benne foglaltatik minden, s csakis \u00fagy boldog igaz\u00e1n az ember, ha ennek az eg\u00e9sznek minden egyes kis szegmense a kedv\u00e9re van, vagyis az \u00e9let minden ter\u00fclet\u00e9n eg\u00e9sz \u00e9s boldog. \u00dagy gondolom, az ember term\u00e9szet\u00e9b\u0151l fakad\u00f3an, lehet r\u00e9szleteiben is boldog, noha maximalist\u00e1k vagyunk, \u00e9s min\u00e9l t\u00f6bbet \u00e9s jobbat akarunk, az apr\u00f3bb \u00f6r\u00f6m\u00f6knek m\u00e9gsem tudunk, vagy csak nagyon kevesen \u00f6r\u00fclni.\u00a0\r\n\r\n\"164658\"<\/a>\r\n\r\nA boldogs\u00e1g fogalma annyira \u00f6sszetett, \u00e9s oly m\u00e9rt\u00e9kben szerte\u00e1gaz\u00f3, ak\u00e1r egy hatalmas t\u00f6lgy koron\u00e1ja, amely az \u00e9g f\u00f6l\u00e9 magasodik, \u00e9s oldalir\u00e1nyba is csak terjeszkedik, csak n\u00f6vekszik. Minden egyes \u00e1gacska egy nagyobb \u00e1gb\u00f3l sarjad, \u00e9s e nagyobb \u00e1gb\u00f3l t\u00e1pl\u00e1lkozva, felsz\u00edvja annak tapasztalatait, \u00e9s felfriss\u00fclve, meger\u0151s\u00f6dve \u00faj \u00e1gk\u00e9nt folytatja \u00e9let\u00e9t. \u00c9ppen \u00fagy, ahogy a boldogs\u00e1g \u00e9rz\u00e9se is mindig meg\u00fajulva tal\u00e1lja meg az embert, mindig \u00faj utakat mutat meg, \u00faj sz\u00edneket, \u00faj vir\u00e1gokat, \u00faj illatokat, hogy ismereteinket \u00e9s tapasztalatainkat legyen alkalmunk b\u0151v\u00edteni, ez\u00e1ltal befogad\u00f3bbak legy\u00fcnk az \u00e9let csod\u00e1ira. Hiszen h\u00e1nyszor hallani olyan t\u00f6rt\u00e9neteket, hogy egy betegs\u00e9gb\u0151l felgy\u00f3gyult ember is \u00e1t\u00e9rt\u00e9keli \u00e9let\u00e9t, \u00e9s boldogg\u00e1 teszi az \u00e9let\u00e9ben az is, amit eddig \u00e9szre sem vett, s amir\u0151l azt gondolta, hogy annyira apr\u00f3, annyira jelent\u00e9ktelen, hogy a boldogs\u00e1ghoz k\u00f6ze sincs?\r\n\r\nAz Univerzum hatalmas, \u00e9s mi t\u00fal apr\u00f3k vagyunk benne. Megr\u00e9m\u00edt sokunkat ez a hatalmass\u00e1g, mert \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, saj\u00e1t k\u00e9pess\u00e9geink elt\u00f6rp\u00fclnek mellette, er\u0151nket kev\u00e9snek \u00e9rezz\u00fck ahhoz, hogy b\u00e1trak merj\u00fcnk lenni, hogy merj\u00fcnk cselekedni a saj\u00e1t boldogs\u00e1gunk \u00e9rdek\u00e9ben. \u00c9s ez a hatalmas Univerzum is, csak \u00fagy, mint a k\u00e9pzeletemben \u00e9l\u0151 luftballon, tele van a boldogs\u00e1g apr\u00f3 sz\u00ednes vir\u00e1gaival, amelyek csak arra v\u00e1rnak, hogy csokorba szedj\u00fck \u0151ket \u00e9s hazavigy\u00fck, hogy otthonunkat, \u00e9let\u00fcnket megsz\u00e9p\u00edts\u00fck vel\u00fck, hogy gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj\u00fcnk benn\u00fck.\r\n\r\nAmikor az ember elszakad valakit\u0151l az \u00e9letben, akit szerelemmel, \u00e9s er\u0151s szeretettel szeretett, \u00fagy \u00e9rzi oda a boldogs\u00e1ga is. Amikor akarva akaratlanul beleker\u00fcl egy olyan helyzetbe, amelynek a v\u00e9ge csak is kudarc lehet, mert a sz\u00e1mtalan keser\u0171 pr\u00f3b\u00e1lkoz\u00e1s sem hozta meg gy\u00fcm\u00f6lcs\u00e9t, \u00e9s a v\u00e9ge csak az lett, hogy el kellett engednie a szeretett szem\u00e9lyt, akihez m\u00e9g mindig er\u0151s \u00e9rzelmi sz\u00e1lak f\u0171zik, \u00e9s akihez a k\u00f6t\u0151d\u00e9se m\u00e9g mindig nem sz\u0171nt meg, akkor az ember boldogtalan lesz, \u00e9s ez az \u00e1llapot tov\u00e1bbi rossz \u00e1llapotokat eredm\u00e9nyez. \u00c9s akkor megkezd\u0151dik az eszel\u0151s hajt\u00f3vad\u00e1szat, az eredeti \u00e1llapot vissza\u00e1ll\u00edt\u00e1s\u00e1\u00e9rt. Mert az ember \u00f6nz\u0151, \u00e9s saj\u00e1t \u00f6nz\u0151 term\u00e9szete nem hagyja, hogy elengedje v\u00e9gre azt, ami m\u00e1r t\u00f6bbet nem hozza el sz\u00e1m\u00e1ra a boldogs\u00e1g vir\u00e1gainak illat\u00e1t \u00e9s soksz\u00edn\u0171s\u00e9g\u00e9t, amir\u0151l, vagy akir\u0151l azt gondolta, hogy boldogs\u00e1g\u00e1nak kulcsa. De vajon k\u00e9pes\u2013e az ember kontroll\u00e1lni ilyen helyzetben saj\u00e1t cselekedeteit, vagy \u00e9sz n\u00e9lk\u00fcl fut a falnak, mint a megsebzett bika az ar\u00e9n\u00e1ban, aki m\u00e1st sem akar, csak kit\u00f6rni szorult helyzet\u00e9b\u0151l \u00e9s elpuszt\u00edtani mindent, ami az \u00fatj\u00e1ba \u00e1ll?\r\n\r\n\"happiness-in-perpetuity-paul-bond\"<\/a>\r\n\r\n<\/a>\r\n\r\nSokszor elgondolkodtam magamban, mi is a boldogs\u00e1g? Milyen az, boldognak lenni? Val\u00f3s vagy v\u00e9lt \u00e9rz\u00e9sek ker\u00edtenek-e ilyenkor hatalmukba? Vagy csup\u00e1n ill\u00fazi\u00f3 minden, ami akkor \u00e9s ott pillanatokra elragad? \u00c9s ha r\u00e1nk tal\u00e1lt, vajon mennyi ideig marad majd n\u00e1lunk? Ezer meg ezer k\u00e9rd\u00e9s szaladt \u00e1t az agyamon, de a sz\u00f3 m\u00e9lyebb jelent\u00e9s\u00e9n mindig csak k\u00e9s\u0151bb gondolkodtam el. A boldogs\u00e1g \u00e1llapot\u00e1ban soha. Mert ilyen az ember. Amikor boldog, egyszer\u0171en csak \u00e1tadja mag\u00e1t ennek a csod\u00e1latos \u00e9rz\u00e9snek, megkapaszkodik benne, \u00e9s csak sz\u00e1rnyal. Nem n\u00e9z olyankor sehov\u00e1, f\u0151leg nem lefel\u00e9, mert f\u00e9l a t\u00e9riszonyt\u00f3l, f\u00e9l att\u00f3l, hogy a szeme el\u00e9 t\u00e1rulkoz\u00f3 m\u00e9lys\u00e9g f\u00e9lelemmel t\u00f6lti majd el, f\u00e9l att\u00f3l, hogy amit l\u00e1t, esz\u00e9be juttatja, hogy a magasb\u00f3l b\u00e1rmikor leeshet, \u00e9s azzal megsz\u0171nik ez a magasztos \u00e9rz\u00e9s is. Ezt a f\u00e9lelmetes \u00e9s m\u00e9gis az egekbe emel\u0151, csod\u00e1latos \u00e9rz\u00e9st mindenki megtapasztalja kiv\u00e9tel n\u00e9lk\u00fcl, mert az embereket Isten is azzal a c\u00e9llal teremtette, hogy boldogok legyenek, \u00e9s az \u00e9let \u2013 ha eg\u00e9szen egyszer\u0171en akarok fogalmazni - maga a boldogs\u00e1g forr\u00e1sa.\u00a0\"PHOTO<\/a>\r\n\r\n\u00c9n sem voltam s vagyok kiv\u00e9tel ez al\u00f3l. A boldogs\u00e1g oly sok form\u00e1ban megtal\u00e1lt m\u00e1r, s amikor nem \u00e9reztem, elgondolkodtam, vajon mi\u00e9rt kapom \u00e9n ezt most a sorst\u00f3l? Mi\u00e9rt nem maradhat a tudat a fejemben m\u00e9g hossz\u00fa ideig, hogy b\u00e1tran vil\u00e1gg\u00e1 k\u00fcrt\u00f6lhessem: \u201eBoldog vagyok!\u201d Volt ilyen, de mindig csak r\u00f6vid ideig tartott, s ilyenkor hagytam, hogy oda p\u00f6ck\u00f6lj\u00f6n a sors keze, ahova csak akar. Beengedtem az \u00e9let megannyi \u00f6r\u00f6m\u00e9t a lelkembe, \u00e9s biztosan tudtam, hogy amit\u0151l boldognak \u00e9rzem magam, azt kifel\u00e9 \u00e9n is sug\u00e1rzom, \u00e9s ezt mindenki l\u00e1tja rajtam. Ilyen helyzetekben \u00e9reztem mindig azt, hogy az eg\u00e9sz vil\u00e1got a keblemre tudn\u00e1m \u00f6lelni, mert olyb\u00e1 t\u0171nt, szeret a vil\u00e1g, \u00e9s \u00e9n is szeretem \u0151t. \u00d6sszhang \u00e9s egyens\u00faly volt k\u00f6z\u00f6tt\u00fcnk, - az eg\u00e9sz Univerzum \u00e9s \u00e9n k\u00f6ztem - amely el\u00e9gedetts\u00e9get \u00e9s megnyugv\u00e1st var\u00e1zsolt mindennapjaimba. Pedig az \u00e9letem egyik kis szeglet\u00e9t vil\u00e1g\u00edtotta csak meg a Nap f\u00e9nye\u2026\r\n\r\nSokan hajlamosak a boldogs\u00e1got egy lapon eml\u00edteni a szerelemmel. Engem is foglalkoztatott a k\u00e9rd\u00e9s, vajon szerves r\u00e9szei-e egym\u00e1snak; boldogs\u00e1g \u00e9s szerelem.\r\n\r\nAmikor szerelmes az ember, tiszt\u00e1ban van vele, hogy a szerelem mellett nem minden esetben \u00e1ll majd szorosan a boldogs\u00e1g is. Legal\u00e1bbis egyfolyt\u00e1ban nem \u00e1llhat mellette, mert akkor a szerelem is elvesz\u00edten\u00e9 m\u00e9lt\u00f3s\u00e1g\u00e1t, sebezhet\u0151s\u00e9g\u00e9t, amit\u0151l pontosan olyan t\u00f6r\u00e9keny \u00e9s f\u00e9ltenival\u00f3, mint amilyen csak a szerelem tud lenni. A szerelmet akkor is \u00e9rezhetj\u00fck valaki ir\u00e1nt, ha nem vagyunk boldogok, vagy t\u00f6rt\u00e9netesen boldogtalanok vagyunk. Megesik, hogy nem vagyunk boldogok, mert viszonzatlan a szerelm\u00fcnk, nem vagyunk boldogok, mert b\u00e1ntottak minket, de ett\u0151l m\u00e9g mi szeret\u00fcnk. Vagy nem vagyunk boldogok, mert \u00fagy \u00e9rezz\u00fck, nem szeretnek minket annyira, mint ahogy mi szeret\u00fcnk, vagy, ahogy azt meg\u00e9rdemelj\u00fck. Azt\u00e1n, ahogy tapasztalunk, ahogy bele\u00f6regsz\u00fcnk egy-egy szerelmi kapcsolatunkba, r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk \u00e9s megtanuljuk, hogy vannak az \u00e9let\u00fcnkben olyan emberek, akik szeretnek benn\u00fcnket, csak ezt egyszer\u0171en nem tudj\u00e1k kimutatni. Megtapasztaljuk, hogy vannak emberek, akik szeretnek benn\u00fcnket, de mi m\u00e9g sem \u00e9rezz\u00fck teljesnek a szeretet\u00fcket. Azt\u00e1n megtanuljuk, hogy ez m\u00e9g nem azt jelenti, hogy ezek az emberek nem szeretnek benn\u00fcnket teljes sz\u00edv\u00fckb\u0151l. Mert minden egyes ember m\u00e1s-m\u00e1s l\u00e9pcs\u0151fokon \u00e1ll az \u00e9rzelmek palot\u00e1j\u00e1ba vezet\u0151 hossz\u00fa l\u00e9pcs\u0151soron, \u00e9s ez\u00e9rt senki nem hib\u00e1ztathat\u00f3. Meg kell tanulnunk, hogy a saj\u00e1t boldogs\u00e1gunk\u00e9rt nem tehetj\u00fck felel\u0151ss\u00e9 a m\u00e1sikat, mert \u0151 is kiz\u00e1r\u00f3lag a saj\u00e1t boldogs\u00e1g\u00e1\u00e9rt felel\u0151s.\r\n\r\nMa is azt vallom, ezerszer ink\u00e1bb \u00e9ljem meg \u00fagy a szeretetet valaki oldal\u00e1n, hogy el\u0151tte hal\u00e1los szerelemmel szerettem, mint valaki mellett \u00fagy \u00e9ljem le az \u00e9letemet, hogy soha nem voltam bel\u00e9 szerelmes. Mert id\u0151vel, a szerelemb\u0151l \u00e1talakult szeretettel is lehet az ember boldog! Hiszen minden valamireval\u00f3 kapcsolat alapja a szerelem!\r\n\r\nDe minden szerelem m\u00e1s \u00e9s m\u00e1s, \u00e9s minden \u00faj szerelem ismeretlen is. Amikor szerelembe es\u00fcnk, felel\u0151ss\u00e9ggel v\u00e1llalnunk kell, hogy bizony lesznek olyan \u00f3r\u00e1ink, napjaink, heteink, vagy ak\u00e1r hossz\u00fa h\u00f3napjaink, amikor f\u00e1jni fog, amikor csal\u00f3dottak \u00e9s szomor\u00faak lesz\u00fcnk miatta. De akkor is v\u00e1llalnunk kell ezt, mert boldogtalans\u00e1g n\u00e9lk\u00fcl nincs boldogs\u00e1g sem.\u00a0\u00a0\"3d-abstract_hdwallpaper_love-are-happiness_65510\"<\/a>\r\n\r\nMinduntalan \u00e1lmaink ut\u00e1n futunk, felh\u0151kbe z\u00e1rt ill\u00fazi\u00f3kat kergetve, lepkeh\u00e1l\u00f3val szaladunk a vir\u00e1gos r\u00e9ten, abban rem\u00e9nykedve, hogy a sz\u00ednes pillang\u00f3 k\u00e9p\u00e9ben fel\u00e9nk rep\u00fcl\u0151 boldogs\u00e1got elkaphatjuk, hogy azt\u00e1n \u00fcvegt\u00e1bla m\u00f6g\u00e9 z\u00e1rjuk \u00e9s \u00f6r\u00f6kk\u00e9 gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj\u00fcnk k\u00e1pr\u00e1zatos sz\u00edneiben. Olyan ez, mint amikor megszokjuk az \u00e9ltet\u0151 napsugarak cir\u00f3gat\u00e1s\u00e1t, amelyek a lelk\u00fcnk legrejtettebb r\u00e9szeibe hatolnak. Olyankor mindig \u00fagy gondoljuk, tal\u00e1n soha nem is j\u00f6n el az \u0151sz. Nem is lesz lev\u00e9lhull\u00e1s, nem v\u00e1ltozik meg az \u00e9g sz\u00edne sem. Amikor ny\u00e1r van a sz\u00edv\u00fcnkben, ny\u00e1r van a lelk\u00fcnkben is. Boldogok vagyunk! De azt\u00e1n \u00e9szrevessz\u00fck egy augusztusi d\u00e9lut\u00e1n, hogy m\u00e1sk\u00e9pp s\u00fct a nap, m\u00e1s sz\u00f6gb\u0151l. Nem az \u00e9gbolt tetej\u00e9r\u0151l sz\u00f3rja sugarait, sokkal lejjebb helyezkedik m\u00e1r el a horizonton. Ugyan \u00e9rezz\u00fck m\u00e9g a Nap meleg\u00e9t, de a csillagokkal teli ny\u00e1r v\u00e9ge m\u00e1r nem azt a meleget hozza el sz\u00e1munkra, mint k\u00e9t h\u00f3nappal kor\u00e1bban. Akkor is felk\u00faszik m\u00e9g a h\u0151m\u00e9rs\u00e9klet harminc fok f\u00f6l\u00e9, de reggel, mikor kimegy\u00fcnk a kertbe, megcs\u00edpi b\u0151r\u00fcnket a hideg friss leveg\u0151, \u00e9s az est\u00e9ken is azt \u00e9rezz\u00fck, f\u00e1zunk, mert a sz\u00e9p ny\u00e1rba \u2013 amit sz\u00edv\u00fcnkkel \u00f6r\u00f6knek hitt\u00fcnk - bef\u00e9rk\u0151z\u00f6tt a v\u00e1ltoz\u00e1s, annak vast\u00f6rv\u00e9nyeivel, hiszen minden nyarat az \u0151sz k\u00f6vet, \u00e9s a v\u00e1ltoz\u00e1s szele rendszerint hideget hoz \u00e9s bor\u00fas napokat. \u00c9pp \u00fagy, mint ahogy a boldogs\u00e1g sem tarthat \u00f6r\u00f6kk\u00e9. N\u00e9ha s\u00f6t\u00e9t k\u00f6p\u00f6nyegk\u00e9nt bor\u00edtja r\u00e1nk felh\u0151it, hogy azt\u00e1n \u00fajra \u00f6r\u00fclhess\u00fcnk, ha kider\u00fcl az \u00e9gbolt.\r\n\r\nSokan elk\u00f6vetj\u00fck azt a hib\u00e1t, ahogy azt \u00e9n is tettem, hogy \u00fcld\u00f6z\u0151be vessz\u00fck a felh\u0151k m\u00f6g\u00e9 b\u00fajt boldogs\u00e1got, hogy el\u0151csalogassuk a f\u00e9nyre. M\u00e1ra m\u00e1r r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a boldogs\u00e1g hervad\u00f3 vir\u00e1g, s ha elj\u00f6n az ideje, ez is, mint minden a term\u00e9szetben, elhal, k\u00f6dd\u00e9 v\u00e1lik. Sokszor belees\u00fcnk abba a hib\u00e1ba, hogy t\u00fal hossz\u00fa id\u0151t t\u00f6lt\u00fcnk el a boldogs\u00e1g bez\u00e1rt ajtaja el\u0151tt. T\u00fal sok id\u0151t t\u00f6lt\u00fcnk mereng\u00e9ssel, nosztalgi\u00e1z\u00e1ssal, rem\u00e9nyked\u00e9ssel, id\u0151nk\u00e9nt tehetetlen toporz\u00e9kol\u00e1ssal, mint a gyermekek, akik nem kapj\u00e1k meg, amit akarnak. T\u00fal hossz\u00fa id\u0151t ahhoz, hogy \u00e9szrevegy\u00fck a z\u00e1rt ajt\u00f3nk mellett tal\u00e1lhat\u00f3 nyitott ajt\u00f3kat, amelyek \u00faj utakat, \u00faj lehet\u0151s\u00e9geket k\u00edn\u00e1lnak nek\u00fcnk. De az ember makacsfajta, \u00e9s ragaszkodik valami olyasmihez, ami m\u00e1r nincs. Valami olyanhoz, ami r\u00e9gm\u00falt id\u0151k idillikus ill\u00fazi\u00f3ja csup\u00e1n. Egy d\u00e9lib\u00e1b a forr\u00f3 aszfalton, amely id\u0151nk\u00e9nt megcsillantja \u00e1rnyk\u00e9peit a l\u00e1t\u00f3hat\u00e1rba veszett f\u00e1radt tekintet\u00fcnknek, kihaszn\u00e1lva a szenved\u0151 l\u00e9lek gyenges\u00e9geit \u00e9s moh\u00f3s\u00e1g\u00e1t, amely a boldogs\u00e1g ut\u00e1n \u00e1h\u00edtozik, megalkudva, al\u00e1rendelve annak.\u00a0\"Flying<\/a>\r\n\r\nM\u00e1ra tudom, megtapasztaltam, hogy a boldogs\u00e1got akarattal nem vonhatom magam mell\u00e9, mert ha \u00edgy tenn\u00e9m, pontosan az tenne boldogtalann\u00e1, amit\u0151l a boldogs\u00e1gomat rem\u00e9ltem. Nagyobb \u00f6r\u00f6m, ha r\u00e1nk tal\u00e1l, amikor nem is sz\u00e1m\u00edtunk r\u00e1. Lehet, hogy az elej\u00e9n nem vessz\u00fck \u00e9szre, hogy ott \u00e1ll t\u0151l\u00fcnk csak egy karny\u00fajt\u00e1snyira, de a felismer\u00e9s, amikor erre r\u00e1j\u00f6v\u00fcnk, m\u00e9g boldogabb\u00e1 tesz majd, mint az a boldogs\u00e1g, amely ut\u00e1n epekedve v\u00e1gyakoztunk, ami m\u00e1r elm\u00falt. Akkor lassan leker\u00fcl szem\u00fcnkr\u0151l a szemellenz\u0151, megsz\u0171nik a cs\u0151l\u00e1t\u00e1s, ami mintegy mereven tartotta nyakunkat, hogy m\u00e1s ir\u00e1nyba ne is n\u00e9zhess\u00fcnk, szem\u00fcnket le ne vehess\u00fck az egyetlen z\u00e1rt ajt\u00f3r\u00f3l, rem\u00e9nyeink kapuj\u00e1r\u00f3l. Amikor v\u00e9gre elvessz\u00fck kez\u00fcnket a bez\u00e1rt ajt\u00f3 j\u00e9ghideg vaskilincs\u00e9r\u0151l, \u00e9s \u0151szinte \u00e9rdekl\u0151d\u00e9ssel fordulunk a nyitva \u00e1ll\u00f3 ajt\u00f3k fel\u00e9, megsz\u0171nnek bels\u0151 szorong\u00e1saink \u00e9s f\u00e9lelmeink. Bemegy\u00fcnk az egyik ajt\u00f3n, s amikor bent vagyunk a teremben, megpillantjuk a hatalmas ter\u00edtett asztalt, amely roskadozik az \u00e9tv\u00e1gygerjeszt\u0151 falatk\u00e1kt\u00f3l, a soksz\u00edn\u0171, \u00e9rett gy\u00fcm\u00f6lcst\u0151l, amelyek cs\u00e1b\u00edt\u00f3an h\u00edvogatnak, mint annak idej\u00e9n cs\u00e1b\u00edtotta a piros alma is \u00c1d\u00e1mot \u00e9s \u00c9v\u00e1t. Akkor \u00fagy \u00e9rezz\u00fck majd, kiny\u00edlik a vil\u00e1g, \u00e9s kedvet \u00e9rz\u00fcnk magunkban valami \u00faj \u00edzre. Akkor meg fogjuk l\u00e1tni, a r\u00e9gi m\u00e1r nem is t\u0171nik olyan cs\u00e1b\u00edt\u00f3nak, mint gondoltuk. R\u00e1\u00e9bred\u00fcnk, hogy nem haltunk meg az elt\u0171nt boldogs\u00e1gunkkal egy\u00fctt! (F\u00fcl\u00f6p Be\u00e1ta)\r\n\r\n \r\n\r\n ","type":"rich"}