Hajnalban sikít az elkeseredés,
Lámpalázas az elkövetkező napért,
Feledés homálya sem oldja fel szívét,
Édes kínok közt keresi hűlt helyét,
Simogató paplan, vagy kedvese haja,
Illata bódító, arcát betakarja,
Forró teste alatt izzik az ágy, kidobná
Onnét, de visszahúzza a vágy.
A benti félhomály a téli csöndbe vész,
Aludj csak, aludj, amíg lehet még…
