Bea B-Irodalma – Az érintés misztériuma
2013 november 10. | Szerző: Fülöp Beáta Privát |
Mindig a vágy az elsődleges. Bensőnk legmélyén lakozó, megmagyarázhatatlan titok ez, amely a leg lehetetlenebb időszakokban, helyzetekben is képes ránk találni, és képes kizökkenteni bennünket napi rutinunkból. A másik megérintésének a vágya.
Sosem tudtam, hogy egyetlen simogató kézmozdulatnak ekkora ereje, ilyen nagy hatása lehet! Hogy egyetlen ártatlan puszi, amit a másik szája szélére adunk, sokszor izgatóbb, mint egy vad belemelegedős csókolózás, amelynek zátonya a szeretkezés.
Szinte hallom ilyenkor a belső hangom: Érintsd úgy a másikat, mintha kezed nem is a te kezed lenne! Csókold úgy a másikat, mintha ajkad nem is a te ajkad lenne! Mintha kezed és ajkad egy felsőbbrendű akaratnak engedelmeskedne, és az emberi érzékek – bár nagyon kifinomultak, amióta csak ember él és szeret a földön – mégis kevésnek tűnhetnek, mert pusztán emberiek, és összemérhetetlenek azzal a kémiával, azzal az égi tudománnyal, ami ilyenkor átveszi az irányítást.
Tisztességesen játssz lelkének húrjain, mert lelke csak az övé, ahogy lelked csak a tiéd! Óvd és figyelj rá minden érzékeddel! Mert mi van a mi gyarló emberi hatalmunkban? Csakis saját lelkünk. Korlátlanul, időtlenül, amit soha nem vehet el tőlünk senki. Lelkünk szabadsága pedig feltétlen, melyhez mérten minden más szabadság az életben csak viszonylagos! És minden egyes finom érintéssel szabadabb lesz a lelkünk.
Amikor szeretünk, valami magasztos költözik belénk. Valami, ami nem is igazán emberi, valami, ami a lelkünkre száll és a szívünkbe telepszik, és ettől viselkedünk olyan másképp.
Az érintés nem csupán bőr, melegség, simaság, izgalom, zakatoló szív, bennrekedő lélegzet és kirobbanó sóhaj! Az érintés látomás, szabadság, hegycsúcs és mély szakadék, vad, perzselő nap és csendes, hűs eső, mely hárfahúrjain játszik végig kiszáradt testeden, és amely nélkül már nem akarsz tovább élni sem.
Érints úgy, olyan finoman, olyan lehelettel, mintha véghetetlen finom, puha takaró lennél, és minden odaadásoddal burkolnád szeretetbe a világot, mintha oly könnyű lennél te magad is, mint amilyen érintésed súlya! Egy csoda ez, ha megérzed és ráérzel ízére! Egy csoda, ami csendesen vonul át rajtad. Nincs hangos égzengés, nincs zsivaj, sem harsonák, sem vakító fény. Nincs semmi más, csak halk felismerés…
F.B.
Kommentek