Bea B-Irodalma – Várni rád…
2013 november 12. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Fázik a csönd, vele reszket a félhomály. Hideg, nyirkos novemberi délután. Nyikorgó villamos sikolya hasítja ketté a ködöt a jeges váltók fölött. Csizmám talpa is odafagy, reszket az aszfalt is a lábnyomom alatt.
Várok rád…
Almárium – Diós-kávés praliné házilag
2013 november 11. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Igazi karácsonyi különlegesség a desszertek között! Diós – kávés praliné
(kb. 35 db-hoz)
HOZZÁVALÓK
- 2 tk instant kávépor
- 20 dkg darált dió
- 40 dkg porcukor
- 1 ek cseresznyepálinka
- 35 felezett dióbél
KORONGOK ELKÉSZÍTÉSE
1 tk kávéport feloldunk 2 ek forró vízben. Hozzáadjuk a darált diót és a 20 dkg porcukrot, majd összedolgozzuk. A szilárd masszát cukorral beszórt felületen kb 1 cm vastagon kinyújtjuk, majd apró korongokat szaggatunk belőle. A kiszaggatott formákat sütőpapírra helyezzük, és egy éjszakán át hagyjuk száradni.
MÁZ ELKÉSZÍTÉSE A KORONGOK TETEJÉRE
1 tk kávéport feloldunk 2 ek forró vízben, majd a maradék porcukorral és a cseresznyepálinkával simára keverjük.
Ezzel a mázzal bevonjuk a pralinékat, és mindegyik tetejére 1-1 fél dióbelet helyezünk.
NAGYON FINOM KÜLÖNLEGESSÉG! (tovább…)
Bea B-Irodalma – Az érintés misztériuma
2013 november 10. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Mindig a vágy az elsődleges. Bensőnk legmélyén lakozó, megmagyarázhatatlan titok ez, amely a leg lehetetlenebb időszakokban, helyzetekben is képes ránk találni, és képes kizökkenteni bennünket napi rutinunkból. A másik megérintésének a vágya.
Sosem tudtam, hogy egyetlen simogató kézmozdulatnak ekkora ereje, ilyen nagy hatása lehet! Hogy egyetlen ártatlan puszi, amit a másik szája szélére adunk, sokszor izgatóbb, mint egy vad belemelegedős csókolózás, amelynek zátonya a szeretkezés.
Napi szépség – Porcelán babák világa
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Mint a japán kultúra legtöbb eleme, a kurtizánok világa is meglehetősen bonyolult volt. Minden férfinak, aki együtt kívánt lenni egy oirannal, nehéz rituálékat, szokásokat kellett betartania, és csak a nagyon gazdag és nemes férfiak tehették ezt meg. Emiatt több teaház (ocsaja) jött létre Simabarán kívül is, néhányukban olcsóbb prostitúciót kínáltak. Azonban néhány nő a táncot és a zenét tökélyre fejlesztette, ők lettek az odorikók („táncoló lányok”). Hamar nagy népszerűségre tettek szert, majd felvették a gésa elnevezést.
(Forrás:Wikipédia – Gésa)
Bea B- Irodalma – Helyzetek…
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Vannak várva várt nyaralások,
Amelyek nem sikerülnek,
A belé vetett remény,
Mint füst, semmisül meg.
Vannak jónak induló beszélgetések,
Melyek veszekedésbe merülnek.
Vannak félreérthető elszólások,
Amelyek mélyen, a szívekbe égnek,
Vannak tehetetlen mozdulatok,
Amelyek eleven húsokba tépnek,
Vannak kimondott mondatok,
Amelyek igazából kimondhatatlanok,
És vannak olyanok,
Amelyeket mélyen, örökre elhallgatunk.
Bea B-Irodalma – Egy kávéházi történet margójára
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
– Könnyes a szemed!
– Ne haragudj. Szomorú vagyok. Őrülten szomorú. Mostanában gyakran van ez így.
– Mi bánt? Talán segíthetek…
– Nem tudom, hogyan tudnál… Annyi minden bánt mostanában. Tudod, mikor érzed, hogy nincs rendben körülötted semmi. Amikor azt érzed, boldognak kéne lenned, de még sem vagy az.
– Ismerem az érzést.
– Nem tudom, hogy ismered –e. Olyan különbözőek vagyunk. S mindegyikünk máshogyan érez, mindegyikünk más-más mértékben sebezhető. Ami az egyiknek fáj, lehet, hogy a másiknak meg sem kottyan.
– Hidd el, ismerem!
– Ha te mondod…
– Figyelek rád!
Almárium – Kürtőskalács házilag – sörös dobozokon sütve
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Egy jól bevált recept az Almáriumból! Kürtős kalács házilag!
Eleinte úgy gondoltam, hogy otthon, sütőben elkészíteni lehetetlen lesz ezt a finomságot, de egyszerűbb, mint gondoltam! És nagyon finom! 🙂 Íme a recept:
HOZZÁVALÓK
A tésztához:
- 50 dkg liszt
- 1 csomag szárított élesztő, vagy 5 g hagyományos
- 2 evőkanál porcukor
- 1 tojás
- 2,5 dl tej
- 10 dkg margarin
- só
A kenéshez:
- 10 dkg darált dió (lehet fahéjas cukor, kakaós cukor, kókusz)
- 1 tojás
- olaj
ELKÉSZÍTÉS:
1. Könnyű tésztát dagasztunk a hozzávalókból. Először ragacsosnak tűnhet, de nyugi, lassan elválik az edény falától. Letakarjuk, majd 1 órát kelesztjük.
2. Amíg kel a tészta, alufóliával betekerünk 5-6 darab fél literes, fém sörös dobozt.
3. Amikor megkelt a tészta, 5- 6 egyenlő részre osztjuk. Mindegyik darabból sodrunk kb. 1 méter hosszú, ujjnyi vastag csíkot.
4. Beolajozzuk az alufóliát a dobozokon és óvatosan rátekerjük a szélétől haladva a tésztacsíkot. Hagyjuk még kelni a dobozon, amíg feltekerjük az összeset.
5. Bekenjük a tésztákat a sütés előtt felvert tojással, majd ízlés szerint megforgatjuk a dióban, cukorban, kókuszban.
6. Sütőbe tesszük a tekercseket felállítva. Előmelegített sütőben 200 fokon kb. 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.
Bea B-Irodalma – Külvárosi keringő
2013 november 7. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
Külvárosi keringő
Történetem a város peremén játszódik. Egészen a külső szélen, amely már mentes minden olyan dologtól, amelyre azt mondhatnád, hogy olyan belvárosias. Tudod, ott az a végeláthatatlan és az örök messzeségbe szökő Üllői út, amely mint sok kocsis lomha vonat siklik végig a város fáradt és elhagyatott szívén. Olyan száraz és szikkadt nyugalommal halad, akár egy bottal járó öregember, ki évszázados bölcsességét vonszolja magával a hosszú és kimerítő úton. Oly sok mindent látott már ez a nyíl egyenes út, s még mindig töretlenül, büszkén szeli ketté a szürke, homályos külvárost.
Mint egy folyó, a mi nagy folyónk, mi erdőből ered, s bebarangol több országot, végül a nagy tengerben leheli ki fáradt lelkét, a jó öreg Üllői utunk is úgy sarjad a belváros fergeteges kavalkádjából, s úgy vonul büszkén a nihil felé, ahol a csönd, igazi csönd, ahol a hideg, igazi hideg. Mert nincs még egy ilyen hely Pesten, ahol a lehelet téli hajnalon megfagy ajkadat elhagyva, és millió cserépdarabra törve hullik szét lábad elé.
E lomha út, még magában nem pusztán külvárosi. De a távolból messziről felsejlik már az öreg ötvenes, a sárga csoda, ami ha nem lenne, tán örökre a külvárosban rekednénk, így hála neki, világot láthat az istenadta külvárosi ember is. Áramszedőit nyögve feltornázza, felgyúlnak pompás lámpái, berregő hangja felébreszt a hűvös éjszakából, és a váltók sikítva próbálnak ellenállni a hatalmas mostrumnak, ahogy a síneken lassan megindulnak rozsdás kerekei.
Ahogy a nap telik, szinte nem változik semmi. Ugyanúgy fázik a csönd, mint hajnalban, vele reszket a félhomály is. Ez egy hideg, nyirkos novemberi délután. A nyikorgó villamos sikolya hasítja ketté a ködöt a jeges váltók fölött, és érzem, hogy csizmám talpa is odafagy. Még reszket az aszfalt is a lábnyomom alatt. Míg gyalogolok a szürkület sűrű csöndjében, a percek óráknak tűnnek. De addig is, képzeletem melegedni hív, s a kandallód tüzénél képzelem magunkat. Érzem simogató érintésed, lüktető szívverésed, mely nemsokára együtt dobban az enyémmel. Lassan ballagok. Keresztül ezen a zord vidéken, hol a kirakatokból is csak fáradt fény pislog álmosan, olyan, mintha ásításra nyúlna szája az unalomtól. Az öltönyök glédában sorakoznak a piszkos üvegfal mögött, tán ők is a megváltást várják. Ujjaik összeérnek, így melegítik egymást, és bíztatják szebb időkre… Mert ez a pár poros zakó itt vevőt nem sokat lát, inkább csak megszokásból lógnak együtt, hisz nélkülük még ennyire sem lenne színe e színtelen külvárosnak.
Megérkeztem. Itt állok a Béke terén, ahol a villamosok fegyelmezett rendezettségben sorakoznak egymás mellett. A szigorú kocsik ridegen, csukott ajtókkal várják az indulás vezényszavát. Akár a szamarak a hegyre felfelé menet, ők is pontosan tudják már vakon az útjukat. Nem nehéz, mert az ötvenes útja kiszámítható. Egyik végpontjából a másikba alig egy óra alatt odaér, és útjáról sem térítheti el senki, mert vonala épp oly egyenes, akár egy sétabot.
Megállok, hogy kiderítsem melyik is indul hamarább. A beszkártból penetráns bűz terjeng, ami megcsapja orromat. Mintha az nem lenne elég, hogy a hidegtől összefagytak orrcimpáim, és a jeges szél könnyeket csalt ki szememből, amelyek aztán páncélként dermedtek arcomra, most még ráadásként megkínoz e bűz is. A szag, ami rémisztő, fojtó és eltorzítja a járókelők arcát. Csak találgatni lehet az orrfacsaró bűz-gáz okát, és az emberek tudomást sem véve az igazi okról a villamos belsejébe menekülnek. Patkány, egér, vagy rothadó dög? Netán idejét múlt húscafat, melyet az enyészet rágott hullára, és netán most leheli ki lelkét olyan formán, hogy lelke bűzösen távozik? A helyszínről inkább mindenki csendesen igyekszik orra és szája elé tartva meleg sálját. Eldönteni képtelenség annak okát; hogy vajon a nagy hideg miatt tesznek-e így, vagy csak hányingerükkel küszködnek az emberek…
A beszkárt melletti váró egy nyitott hodály. Nem túl nagy, van, kinek lakása ekkora. Nincs ezen se ajtó, se ablak. Mégse néz oda be senki. Nem mernek, vagy nem akarnak, pedig a probléma ott van az orruk előtt. Mintha egy karantén lenne, ahol a fertőző betegeket tartják. Egy fertő, amit tanácsos elkerülni. A hideg szél egyszer csak megfordul, és egyre erősödik az elviselhetetlen odor. Az emberi vizelet ammóniagőze csap ki a helyiségből. Mielőtt felszállnék a villamosra, óvatosan odafordítom a fejem. Fáradt, csillogó szempár villan rám a homogén szürkeségből, mint reménytelen sötét alagútból felvillanó mozdony lámpája. A vizes betonon, papundeklin ücsörgő emberalak, tekintete segítségért kiált de mégis lemondó. Vegyes érzésekkel szállok fel és ülök le az ablak mellé. Várom az indulást. Azt kívánom, bárcsak veled lennék már, hogy megszűnjenek ezek a rémisztő képek! Én is csak ugyanazt teszem, mint itt bárki más… Menekülök. Nyugtatom magam, hogy mennem kell, mert nem érek oda, s mert várnak rám. Pedig igazából nyomaszt az egész külváros színe, szaga és formája. Úgy borítja rám sötét leplét, mint egy hatalmas borulás az égszakadás előtt. Fekete, nehéz fellegek nehezednek a lelkemre.
Erőteljes berregés ráz fel a csendből és még jobban ráébreszt a valóság igazi ízére. Villamosom elindul, és egyre közelebb érzem a találkozást veled. Ez visszazökkent nyugodt énembe. Ahogy utazom a város szíve felé, úgy tisztulnak a sötét fellegek is felettem. A külváros még mindig külváros ugyan, de a peremén belül, már szebb a kép. Egy hatalmas kávézó narancs fényt áraszt magából. Kellemes melegség fut végig rajtam. Oda igyekszem. Az utcák élettel teltek. A hideg ellenére is, jobb időt érzek. A kávézó látványa megnyugtat, és egészen felperzsel.
A villamosról leszállva lépteim szaporábbak. Ez már itt az élet! Itt már van, ki vár! Ez a hely már nem az előző lidérces álom része, ez már egy másik állomás. A kávéház előtt arisztokratikus arcélű komoly férfi fogad, és mosolyt erőltetve arcára tárja ki előttem az ajtót, majd hellyel kínál, és készségesen elém tolja az itallapot. Most úgy érzem, megbecsülnek, figyelnek rám. Elgondolkodom, míg várlak… Hiszen ez a hely is a külváros égető porából nőtte ki magát, s méltán állná meg helyét a belváros szép szívében is. Mégis itt áll. Itt, nekünk, külvárosi embereknek… Boldognak kéne lennünk emberek!
Nézem az arcokat, s úgy tűnik, itt velem együtt mindenki el akarja magával hitetni, hogy ez itt egy színpompás hely, és maga a város is az, csak most éppen olyan hideg van, azért olyan zord minden. Csak mert most olyan az évszak, majd nyáron más lesz! Ámítjuk magunkat. De ez a mi külvárosunk, bárhogyan is vélekedünk róla… Igen…
Nem olyan rossz ez… Lehetne rosszabb is…
Kávét rendelek tejhabbal…
F.B.
Napi szépség – Téli hangulat
2013 november 28. | Szerző: Fülöp Beáta Privát
F. Nagy Iza festménye
Akvarell
Oldal ajánlása emailben
X